El Camino - Az én utam...

Reggel hiába az utolsók között hagytam el a szállást, mégis sötétben kezdtem, aminek az lett az eredménye, hogy nem azon az úton kötöttem ki, amit este elterveztem, és így az első 20 km-t egy kocsiút mellett kellett megtennem. Régebben tudom, hogy bosszankodtam volna rajta, de most csak egyszerűen elfogadtam és haladtam előre. Éppen úgy, mint az életben. Néha nem vagy figyelmes és letérsz az utadról, ahol nem azt kapod, amit szeretnél. De mivel vannak dolgok, amin nem tudsz változtatni, ezért csak egy lehetőséged van, elfogadod, ami van és a hozzá való viszonyulásodat módosítod. Még egy dolgot tehetsz, tanulsz a hibádból és később figyelmesebb leszel. Én is így tettem délután és inkább egy kicsit hosszabb utat választottam, mert elegem volt az autók zajából és legalább egy kellemesebb környezetben bandukolhattam.
Egyébként, mint később kiderült, nagyon sokan elvétették a kedvezőbb utat. 9 órakor utolértem Jult, akivel volt egy spanyol férfi. Csak üdvözöltem őket, aztán már szaporáztam is a lépteimet. A fazon azonban ott hagyta a nőt és lépést tartott velem. Nem néztem hátra, de éreztem, hogy ott liheg a nyakamban és tudat alatt egyre gyorsabb tempót diktáltam. Amikor már nem tudta tartani a tempót, akkor utánam szólt, hogy most bontott fel egy csomag cukrot, kérek-e belőle. Erre már nem menekülhettem tovább előle és együtt folytattuk tovább. 3 órát mentem vele és nagyon őszintén beszélgettünk. A neve Jesus és legalább 4 nyelvet beszélt folyékonyan.
Olyan dolgokat megosztott velem, amit csak pár ember tud. Mint kiderült, van mit a tejbe aprítania. Van 7 háza, Madridban, Páriszban, Londolban, a Kanári szigeteken és Spanyolország több városában. Soha nem okozott neki gondot az, hogy pénzt csináljon, amíg egyszer csak két évvel ezelőtt kapott egy szívinfarktust és megtapasztalta a halál közeli élményt. Volt alagút, meg fény és minden, amit ilyenkor leírnak, de a legfontosabb az élmény volt számára, és amit kapott. Miután felépült, elkezdte eladogatni a cégeit és az utolsótól 3 hónapja vált meg. Azóta jótékonykodik, arra rászorulóknak oszt ételt és a célja is az, hogy a vagyonát lassan szétossza az emberek között. Nem volt benne semmi olyan, ami arra utalt volna, hogy ezzel büszkélkedik, inkább csak megosztotta velem. Úgy érezte, hogy amit az első hatvan évében tett, az nem az, amiért itt van a földön. Szeretné az életét úgy befejezni, hogy ad.
Nagyon tanulságos beszélgetés volt. Ebédszünetben Ő megállt és elváltunk örökre. Egyedül mentem tovább, viszonylagos egyhangúságban. A hely ahol vagyok, nagyon szegényes, nem is tudom, hogy találtam. Csak egy pár van itt, egy svájci csaj és az olasz barátja, akik két hete jöttek össze az úton. A lány beszél franciául és olaszul, de mint kiderült a spanyolt is érti, és már beszéli is, annyira közel áll az olaszhoz. Persze mi angolul beszélgettünk…

Ugrás az aktuális fényképekhez (új ablakban) >>>

Ugrás a 13. naphoz >>>