El Camino - Az én utam...

Éjszaka nem horkolt senki kivételesen, de az egyik nő leesett az emeletes ágyról éjfél körül és arra mindenki felébredt. Reggel hatkor egy komolyzenei ébresztőt kaptunk és bármennyire is nem akartam felkelni, kiment az álom a szememből és jobbnak láttam összeszedni magam és útnak indulni. Előtte azonban várt még a közös reggeli, ami fantasztikus volt. Carlo pirítós kenyeret készített és volt lekvár, mogyorókrém, vaj, méz az asztalon, illetve lehetett inni kávét, teát, kakaót és narancslevet. Szállás, vacsora 4 fogással és a reggeli összesen 15€, de én 20€-t adtam a masszázs miatt.

Degeszre tömtem magam, és hét óra után már a csillagos ég alatt baktattam. Annyira energikus voltam, hogy délután kettőig meg sem álltam, ami 31 km-t jelentett egy huzamban. Elég izzasztó egy menet volt hegynek felfelé, de nagyon szerettem. O’Cerebrionál bementem egy 1100 éves templomba, ahol halk zene szólt. Csak leültem az egyik padra a hátizsákkal a hátamon, és elkezdtek folyni a könnyeim. Olyan mélységes harmónia áradt mindenhonnan, hogy elvarázsolt engem is és teljesen magával ragadott. Maga a falucska is gyönyörű és tiszta volt. Az egész kőből épült, még az utak is abból voltak kirakva.

Ma léptem át Galíciába és innentől kezdve a táj is meg fog változni. Egybehangzó vélemények szerint a legszebb része Spanyolországnak és az El Caminonak is ez az utolsó 100 km.

Valóban egész nap csodálatos tájakon haladtam és az sem lett volna gond, ha egyedül teszem meg a mára betervezett utat, de tíz óra körül utolért Tom, a tegnap este megismert német-ausztrál ürge, és együtt mentünk tovább. Mutatta, hogy az esti beszélgetésünk hatására vett két túrabotot, ami nagyban segíti a haladását. Mint aznap este, a 45 km megtétele után kiderült, nem is bírta volna ezek nélkül megcsinálni. Ami nem jellemző rám, végig együtt mentünk, aminek az oka az lehetett, hogy nagyon jó beszélgetőtárs volt. Bár kettőkor elváltunk, mert Ő beült kajálni valahová én meg a szokásos ebédemet fogyasztottam el egy útszéli kút mellett. Éppen induláshoz készülődtem, amikor Ő is felbukkant, így hát együtt folytattuk tovább.

Nagyon élveztem a délutáni sétát is, mert a tipikus galíciai mély utakon vezetett, hatalmas tölgyfák árnyékában.

Tom elmesélte, hogy kivett egy év szabadságot és jelenleg Németországban élnek egy farmon a feleségével és két gyermekével, de hamarosan mennek tovább Dél-Afrikába és Balira is. Annyira megtetszett neki a falusi élet, hogy azt tervezi, hogy vesz egy farmot a szülőföldjén. Elmondta azt is, hogy nem érzi, hogy a felesége is ezt szeretné, és mintha kezdenének nem egy hullámhosszon lenni. Tomnak nem fér össze, hogy a felesége spiritualitással foglalkozik, gyógyít és közben felvarratja a szemöldökét és megcsináltatja a mellét is (az igazat megvallva nekem semmi bajom nem lenne egy spirituális csajjal, akinek még a cickói is tökéletesek. De hát kinek a pap, kinek a lógómellű papné). Estére szinte barátok lettünk, többet tudok róla és a házasságáról, mint sok barátja – ezt Ő mondta. Az Albergue, ahol most vagyunk, nagyon családias és kellemes, csak azért vagyok itt, mert sodródtam vele. Szállás 10€, de befizettem vacsorára is 9€-ért, és mint utólag kiderült, jó döntés volt. Kaptunk levest, tésztát, valamint házi jellegű desszertet és gyümölcsöt. 1€-t pedig arra használtam, hogy Tommal és egy német nővel együtt kimosattuk a retkes cuccainkat. Most mindenem tiszta, ami azt jelenti, hogy már nem kell mosnom, csak Santiagoban, a hazaútra.

Ugrás az aktuális fényképekhez (új ablakban) >>>

Ugrás a 16. napra >>>