2012.11.05. Hétfő
Két hét telt el a legutolsó bejegyzésem óta, de mintha 2 nap lett volna. Annyira felgyorsult az idő, hogy nem tudom követni az eseményeket.
A lelkivilágom ingadozó, egyszer fent egyszer lent van. De a legjobb, ha ott folytatom, ahol előzőleg abbahagytam.
27-én visszajöttem Angliából, ahol sikeresen teljesítettem a betegápolói vizsgát. Azt hiszem, hogy mindenki képes megcsinálni, ha megfelelő angolsággal bír. Volt ugyan olyan óra, aminek csak a felét értettem, de ahogy azt már az Írországi kint létem alatt tapasztaltam, a nyelv is – mint minden más – egy fajta energia, és mint ilyet, nem feltétlenül kell érteni mindent, hanem elég, ha figyelsz és érzed. Összesen 18 ember volt és többségük angol, vagy legalább is 10-15 éve az országban tartózkodott. Volt egy magyar lány is, Kriszta, akivel nagyon jót beszélgettem, fantasztikus módon rá tudott hangolódni a helyzetemre. Ezúton is köszönöm neki!
A tanfolyam Hétfőn reggel kezdődött, de a gyülekező Vasárnap volt. Nekem nem volt gépem csak szombaton, ezért egy nappal hamarabb beköltöztem és egyedül töltöttem az éjszakát és a Vasárnap nagy részét. Mivel eléggé magam alatt voltam – ennek okairól az előző bejegyzésnél olvashatsz – arra szántam az időt, hogy gondolkoztam és filmeket néztem. A legnagyobb hatást A Békés harcos útja c. film gyakorolta rám, hiába láttam már többször és könyvben is olvastam. Ami a leginkább megfogott, az a rész, amikor a srác elengedi az egóját a templom tetején. Remekül meg van komponálva a jelenet és mély benyomást tett rám. A film után egyből éreztem a felszabadultságot és ez meg is maradt a hátralévő időben. Érdekes, hogy ilyen sokat foglalkozok az egóval, eddig ez nem okozott gondot, pedig nálam nagyobb egoistát nem hordott hátán a föld. Lehet, hogy tényleg le kéne raknom?
Minden nap írtunk egy tesztet az előző napon elhangzott anyagból, amit azért nem vettek annyira komolyan – tudtam egy kicsit puskázni is.
Ha magyarul kell hallgatnom az előadásokat és írnom a válaszokat, akkor csont nélkül csúszok át, így viszont az utolsó napon nem sikerült átlépnem a 70 %-os álomhatárt, és írnom kellett egy új tesztet. A lényeg, hogy túl vagyok rajta és mostanra, egy héttel a tanfolyam után, már minden referenciám megérkezett és a Céges Profilom is kész. Ez azt jelenti, hogy most türelmesen arra kell várnom, hogy valaki kiválasszon engem, és hívjanak. Érzem, hogy minden pillanatban a legjobb helyen vagyok, és nem tudok valamit hamarabb megszerezni, megkapni, mint ahogy arra kész lennék.
A tanfolyam utáni hét szinte elrohant, aminek az oka az is lehetett, hogy Csütörtökön este 7-kor már elkezdődött a Mátrixenergetika tanfolyam előestéje, ahol Richard Bartlet és Melissa Joy tartott egy két órás bemutatót. Mivel az öcsémék Egerben töltötték a Mindenszenteket, ezért a házuk üresen állt és tudtam náluk aludni. Maga a tanfolyam nagyon jó volt, de ennek ellenére hatalmas káosz van a fejemben és el sem tudom képzelni, hogy mit kéne kezdenem az ott hallottakkal. Azt látom a legjobb megoldásnak, ha nem AKAROK semmit és elengedem az egészet.
Lassan azt érzem, hogy Gabival kezdünk normális emberek módjára kommunikálni egymással. Nincs bennem az a harag, amit két hete éreztem. Hiszek a gondolatok teremtő erejében – másban sem hiszek – és észre kell vennem, hogy Gabi „csak” az énem egyik kivetülése. Ha nem tetszik, amit tapasztalok, akkor annak csak egy valaki lehet az okozója: ÉN. Vállalnom kell a felelősséget 100%-ban, amit eddig csak mondtam, de nem tettem. Két dolog ismerni az utat vagy járni rajta. Itt az idő, hogy járjak is…
A következő bejegyzésben egy nagyon érdekes tapasztalatomat fogom megosztani. Lesz olyan, akinél ki fogom verni a biztosítékot. Gabi! Kérlek, Te ne is olvasd el…
Ugrás a következő bejegyzéshez >>>
